Túlzás nélkül állíthatjuk: a nyomtatás a középkor egyik legnagyobb felfedezése. Még a kicsiny, szórólapra nyomtatott szövegek is alapjaiban változtatták meg az európai országok társadalmi-gazdasági berendezkedését. A nyomtatás a hétköznapi élet valamennyi területére hatással bírt. Mindezt, többek között Johannes Gutenbergnek köszönhetjük, akinek munkássága nyomán lehetővé vált, hogy nagy mennyiségben és gyorsan tudjuk nyomtatott szövegeket előállítani.

Európa újjászületik

A középkor vége felé elengedhetetlenné vált, hogy az írott könyvek szélesebb körben is elterjedhessenek. Az, hogy a reneszánsz kultúra terjedése 1450 után szerte Európában felgyorsulhatott, két tényezőnek volt köszönhető: a gazdasági fellendülésnek, és a könyvnyomtatásnak. Ekkorra már véget ért az egész földrészen pusztító pestis, valamint egyre kevesebb helyen volt jelen az éhínség is.

A termelés és a jólét növekedése magával hozta az oktatás és a kultúra térhódítását is: egyre több országban épültek iskolák, egyetemek. Ahol már nem csak a középkor hajnalán megszokott „hét szabad művészetet” oktatták, hanem például egyetemi szintű jogi képzést is kaphattak a tanulók.

Réztől az antimon ötvözetig

Bizony, ilyen környezetben elengedhetetlennek bizonyult, hogy az információt hatékonyabb módon tudják lejegyezni, továbbadni. A 15. század közepéig több mester dolgozott azon, hogy tökéletesítse a mozgatható és összerakható betűkkel történő nyomtatás technikáját.

Először Johannes Gutenbergnek, egy főnemesi család sarjának sikerült olyan módszert találnia, amelynek köszönhetően nagyobb számban is lehetetett könyveket nyomtatni. Korábban Gutenberg már szerzett tapasztalatot a pénzverésben, így rájött, hogyha vágott tömbök segítségével dolgozik, akkor sokkal gyorsabbá teheti a folyamatot. Változtatott a nyomtatóforma anyagán is: a fadarabok helyett fémeket használt.

Persze, eltartott egy ideig mire a megfelelő anyagot megtalálta. Először mindegyik betűből egy-egy példányt vésett ki acélból, amelyet aztán egy lágy vagy bronz darabba ütött. Az így létrehozott negatív, vagyis a mélyedést tartalmazó matricát már lehetett használni a végső betű elkészítéséhez.

Gutenberg azonban olyan ötvözetet keresett, amelyet nem kell gyakran cserélni. Célja az volt, hogy tartós ugyanakkor alacsony hőmérsékleten is olvadó anyagot állítson elő. Végül hosszas, több évig tartó kísérletezés után találta meg azt az ötvözetet, amellyel megfelelő minőségű és tartósságú nyomtatást tudott produkálni. Ez nagyobbrészt ólomból, illetve kisebb részben antimonból és ónból készült.

Persze, Gutenberg nem csak a nyomtatáshoz szükséges ötvözetet találta fel. Lényegében mindent, ami a korabeli nyomtatáshoz kapcsolódott alkalmazott. Kezdve a betűöntéstől az olajalapú nyomdafesték kifejlesztéséig. Ráadásul ezek a módszereket évszázadokon keresztül, egészen a legutóbbi időkig, változtatások nélkül alkalmazták.

Gutenberg azonban önerőből nem tudta létrehozni a saját nyomdáját. Első nagyobb munkája, az európai ember számára akkor legismertebb könyv, a Biblia kinyomtatása volt.

Habár nagy vállalkozását csak kölcsön segítségével tudta megvalósítani, ám 1452-től kezdve végre nekiállhatott a kétszáz darab Biblia kinyomtatásának. A munkát 1455-re fejezték be. Minden könyv 641 lapból, 1282 kéthasábos oldalból áll. Nyomtatott művét az utókor 42 soros Bibliaként ismeri. Mégpedig azért, mert ő volt az első, akinek ilyen mennyiségű szöveget sikerült rányomtatnia egyetlen oldalra!

Érdekesség, hogy a könyvek egy részét nem papírkötésben, hanem borjúbőr kötésben adták ki. A kész Bibliákat a frankfurti könyvvásáron értékesítették. A gyönyörű könyvek ugyanakkor igen drágák voltak: egy átlagos tisztviselő három évi (!) fizetésébe kerültek. Napjainkra mintegy 48 Biblia-példány maradt fent, amely rendkívül történelmi örökségünknek értékesnek számít.

Cikksorozatunk befejező részében a nyomtatás megjelenésének hatásaival, valamint újkori és jelenkori történetével foglalkozunk.